Ha időm és pénztárcám engedi, gyakran utazom... tudják ezt azok, akik személyesen, vagy az internetről ismernek. Egyedül, feleségemmel, barátaimmal, vagy a Vándorbot Egyesülettel (Abda). És amikor utazom, akkor fotózok is. Egy, néha két gép van nálam. Mostanában gyakrabban csak egy, mióta nem csak a fotóstáska súlya, hanem az életkorom is nyomja a vállam... Ebből aztán az következik, hogy mindig éppen az a cucc kellene, hogy nálam legyen, ami otthon maradt. Mondjuk egy nagyobb teljesítményű vaku, vagy fényerősebb objektív.
Azért mondom mindezt, mert a legutóbbi utazáson is csak nagyon soványka felszerelés volt nálam.
Ezt az utat az Abdai Vándorbot Egyesület szervezte. Célpont: Nógrádszakál, a Páris-patak szurdokvölgye. Sokan Palóc Nagy Canyon néven ismerik. Nem tévesztendő össze az USA Grand Canyon nevű képződményével. Az USA nagy ország, lehet nagy kanyonja... mi kicsi ország vagyunk, nekünk egy kicsi kanyon is Nagy Kanyon... miért ne? "Merjünk nagyok lenni!" 😊
A másik célpont Ipolytarnóc védett természeti területe, ahol több-millió éves megkövesedett fatörzseket, és ősi állatok ugyancsak megkövesedett lábnyomait néztük meg.
A busz simán ment velünk, "Kormányzó Úr" gyakorlottan, biztonságosan oldotta meg az összes közlekedési szituációt. Mivel az előzőleg tervezett útnál gyorsabb utakon haladtunk, (korábban érkeztünk) a programot kissé át kellett szervezni. A szurdokvölgy megjárását két részre osztottuk: előbb a "könnyen" járható szakaszon mentünk végig.
 |
| Palóc Kanyon bejárata - turistacsoportunk egy része |
A szurdokban turistáskodásom eddigi legnagyobb kihívásával találtam szemben magam. Szinte mindenhol egyszerre volt jelen a tűző napfény, és a mély árnyék. Az erősen fényes terület, és feketeközeli foltok. Látatlanban tudtam, hogy sok beégett, és legalább annyi bebukott részlet lesz minden fotómon. És mint említettem, a vakum otthon dekkolt... a beépített minivaku pedig nem alkalmas nagy felőletek derítésére. Alapobi legnagyobb fényereje 3,5-ös, ISO csak módjával, mivel a zajosodást kerülni akartam, amennyire csak lehetséges. Kompromisszumos paraméterek... közepes ISO, nagy blende - ergo kicsi mélységélesség, hosszú záridő... elkerülhetetlen bemozdulások a témateret megtöltő turistatársak alakján.
Szóval ennyi - nem magyarázkodás képpen, csak úgy... 😇
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Mondtam, ugye? Beégés... ezúttal nem égtem, csak a képem... akarom mondani a fotóm közepe és teteje.
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Ahol csak lehetett, a kiégett képrészeket levágtam. "Csak a szépre emlékezem..." illetve, hogy csak a szépre emlékezzek...
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Bújj, bújj... turista!
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Magdika azt mutatja, hogy a "nehéz" szakaszra itt kell majd felmenni. Micsodaaaa? Itt? Ez komoly? - gondoltam magamban, de mondani nem mertem...
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Ballagtunk tovább a "könnyű" szakaszon...
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Természetesen nem csak én fényképeztem. Nagyon sok túratársnál volt kisebb-nagyobb fényképezőgép, tablet, vagy fotózásra alkalmas telefon.
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Egy állókép, hogy az arányokat is érzékeltessem...
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Magdika, lelkiismeretes túravezetőként fölhívja a figyelmünket a legfontosabb látnivalókra. (A bal kéz elmosódása a kézmozgás, és hosszú záridő következménye)
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Tamás barátom (mellette felesége) a más turisták által rakott kavicspiramisokat fotózza.
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Bögi Tamás - szenvedélyes turista és fotós, akárcsak én...
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Nem szokásom, hogy részletesen magyarázzam, mit látunk. Az interneten rengeteg információ van.
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Itt megyünk majd föl a túra "nehéz" szakaszára. Már legalábbis azok, akik elég elszántak ehhez - akik nem túl 👴-k hozzá...
 |
| Palóc Kanyon - könnyű szakasz |
Megjártuk a "könnyű" szakaszt. Mentünk vissza a buszhoz, hogy az Ipolytarnócra vigyen bennünket.
Hát ennyi volt a nap egy része... és ennyi a beszámolóm is. Folytatás a következő posztban, Ipolytarnóci látnivalókkal.
Legyen szép napotok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése