Villámlátogatás Csallóközben

Rég volt, szinte még a mesebeli időkben, a legvidámabb szocialista barakk nagy szabadságában, hogy gyakran mentünk külföldre. Igaz, nem messze külföldre, csak ide a szomszédba északra. Előbb Csehszlovákiába, majd Szlovákiába. Tulajdonképpen mindig ugyan oda, csak a szomszédos ország neve változott meg közben. Volt, amikor kellett az útlevél, volt, amikor nem. Végül is két baráti ország voltunk. Igaz, hogy abban a másik országban is magyarul beszélt mindenki a határ mellett egy széles sávban, de hát el kellett fogadnunk, hogy az egy másik ország. 

Mivel a határ mindkét oldalán magyarul beszélt majdnem mindenki, volt is nagy forgalom a határátkelőkön. Mi jártunk Csehszlovákiába (később Szlovákiába) vásárolni, fürdeni, benzint tankolni, az ott élők pedig jöttek Magyarországra vásárolni... mindig azt, ami a szomszéd országban éppen olcsóbb volt. Jártam át én is elég gyakran a határ menti benzinkúthoz tankolni, Nagymegyerre (SK, Meder) pedig fürdeni a kellemes strandra, jó sört venni, finom fagylaltot enni, és ruszlit, jó sok hagymával! De finoman csinálták!

Szap (SK, Sap) halászcsárdája (a kép késő délután, kevés fény mellett készült)

Ebbe a csárdába is bejöttünk néha a feleségemmel, de volt rá eset, hogy vendégeket is hoztam ide ebédelni. Nagyon finom volt a dunai halászlé!

Közben változott a világ... nagyjából kiegyenlítődtek az árak, a vásárló turizmus alábbhagyott. Úgy látom, most a szlovák állampolgárok jönnek gyakrabban, a náluk lévő € erős fizetőeszköz, gazdaságosabban vásárolhatnak Magyarországon. Vásárolni már én sem megyek, de a kirándulásokkal nem hagytam fel. Most nem Nagymegyer az utazásaim célpontja, hanem a Duna ártér. És persze a Duna menti csallóközi falvak.

Ebben az évben azt terveztem, hogy meglátogatok néhány egykori felvidéki végvárat - olyanokat, melyeket egy napos túrával el lehet érni. Valami miatt azonban egyetlen ilyen kirándulást sem csináltam, és még a szinte szokásos Nagybodak (SK, Bodiky) fotótúráim is elmaradtak.

Egy hirtelen jött ötlet alapján tegnap, december 3.-án úgy döntöttem, átmegyek egy rövid időre a Duna másik oldalára. Nem messze, csak Nyékvárkonyig (SK, Vrakún). Tudtam, hogy van ott egy kastély - sejtettem, hogy csak úgy turistaként bemenni nem lehet, de legalább a környezetét meglátogatom.

Csiliznyárad (SK, Ňárad) temploma

A templom előtti parányi téren megálltam, hogy körülnézzek. Sétáltam egy keveset, és a következőt láttam:

Csiliznyárad (SK, Ňárad)

Csiliznyárad (SK, Ňárad)

Mindig meglepve nézem ezeket az épületeket. Nálunk szokatlan építészeti megoldás. Érdekes, és gondolom gazdaságos is.

(Elnézést kérek a figyelmes olvasóktól, hogy Csiliznyárad község nevét tévesen Zsiliznyáradként írta. Köszönöm Sebők Rozáliának, hogy erre felhívta a figyelmemet. A fotók feliratát - sajnos- javítani nem tudom).

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

A község közepe táján ez a látvány fogadott. A torony miatt azt hittem, a kastélyt találtam meg - nemsokára azonban kiderült, az egy katolikus templom, Szent Jakab tiszteletére szentelve. Az Amadé család ősei építették 1308-ban. Jobbra a Polgármesteri hivatal látható.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) Polgármesteri hivatal.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

III. István király szobra. Az ő idején indult el a fejlődés. A falu lakói nemességet kaptak.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Szent Erzsébet, kötényében a rózsákkal.

Wikipédia: "Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Dunaszerdahelyi járásban. 2011-ben 2578 lakosából 2183 magyar és 314 szlovák volt."

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) Csatorna

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Szent Jabab templom, a csatorna hídjáról fotózva.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň) A templom oldalfali bejárata

"Nyéket 1165-ben említik először, eredetileg a Nyék törzs szállásterülete volt, majd a pozsonyi vár birtoka. Később a pozsonyi vár birtoka. III. István királytól a nyékiek nemességet kaptak. 1245-ben IV. Béla király Nech fia Nekunak és testvérének Chueg fia Péternek adományozza. Az oklevél a birtokot Neeku néven említi. Később több nemesi család birtoka. 1667-ben a Méhes és Balogh családok, 1719-ben a Dobóczky, a Leszkovszky és a Balogh, 1787-ben az Amade családok a település főbb birtokosai. 1736-ban Dobóczky Ádám építtetett kápolnát a községben. A hozzá tartozó Péterfapuszta 1787-ben Zichy Károly birtoka. Tőle 1808-ban Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos vásárolta meg. Várkony és Nyék 1940-ben egyesült."

Egykori kastély, 1904-ben épült. Ma kastélyszálló.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

"1904-ben Pfeiffer Mátyás kastélyt is építtetett az Amadék egykori elpusztult kastélya helyén."

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

A kastély hátsó, az angolkert felőli oldala.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

A kastélyszálló főbejárata

A jelenleg látható kastély az Amadé család nevét viseli ugyan, mint kastélyszálló, de a fentiek szerint ennek az épületnek nem volt köze az Amadékhoz. Legfeljebb annyi, hogy az Amadé grófok és bárók elpusztult kastélyának helyére építették, 1904.-ben.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Florián étterem Nyékvárkonyban.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Körbesétáltam a temetőben is. Tanulságos látvány, nagyon elgondolkodtató. És most nem az élet értelmén való elmélkedésre gondolok.

Nyékvárkony (szlovákul Vrakúň)

Kopjafa, az 1848-49 szabadságharc hőseire emlékezve állíttatta a község.

Hát .... ennyi. Szép, hol borongós, hol fényes kora téli nap volt. Sétára éppen alkalmas.

Legyen szép napotok!