Ausztriai nyaralásunk egyik legszebb eseményét röviden már bemutattam, néhány fényképpel illusztrálva. Most lépjünk vissza néhány napot. Egészen addig, amíg a magyar-osztrák határt átlépve Ausztria területére érkeztünk.
Százszor megáldottam, és százszor elátkoztam az autópályákat. Áldott találmány, mert jó közlekedési lehetőségeket biztosít. Jók a tájékozódási feltételek, tempós haladást tesz lehetővé, és ésszel közlekedve biztonságos haladást lehet megvalósítani. De átkozott is egyúttal (jó jó, csak egy picit), mert a velünk együtt haladó autókon, zajszűrő falakon és többé-kevésbé koszos pihenőkön kívül szinte semmit nem látunk akár több-száz kilométeren át. Így haladni át szinte egész Ausztrián egyszerűen bűn! Persze, ugyanakkor kényszerűség is. Bűn, mert olyan területeken haladunk át, aminek látványa örömet okozhatna szívünknek-lelkünknek, mégsem látunk belőle semmit. Másik oldalról pedig kényszerűség, mert időnk nem végtelen, a benzin drága, pénztárcánk pedig - hogy is mondjam finoman - nem túl vastag. Én utasként ültem a kocsiban, fogalmam sem volt éppen merre járunk. Néztem ki az ablakon, próbáltam megfigyelni amit lehet, de sok sikerélményem nem volt. Egy kis picurka fényképezőgép mindig volt a kezemben arra az eshetőségre, ha valami figyelemre méltó fotótéma kerülne a látóterembe. Ez a ténykedés igazából nem jellemző rám, vallom, hogy mozgó autóból fényképezni vétek a műfaj ellen! De most annyira különleges volt a helyzet, hogy kivételt tettem. Jó is, hogy így tettem, mert Tamás (aki már nagyjából 15 éve minden évben egyszer megteszi ezt az utat) egyszer csak figyelmeztetett, nézzek ki jobbra, nemsokára látunk egy apátságot!
 |
| Apátság. Autópályáról, menet közben fényképezve. |
Láttunk is - majd' nyitva maradt a szám a meglepetéstől, de fotózni azért nem felejtettem el. A kép olyan lett, amilyen egy mozgó autóból lehet, de arra jó, hogy emlékeztessen, és vágyat keltsen, hogy az életben egyszer közelebbről is megnézhessem ezt a csodát.
Mentünk tovább, tovább, tovább... egyszer csak lekanyarodtunk a pályáról, és már emberibb környezetben autóztunk. Beértünk egy kisvárosba, egy tó partjára. A Város neve Gmunden, a tó neve Traunsee. Megálltunk egy parkolóban: Tamás mondja, hogy itt egy kicsit körülnézünk, mert még sok időnk van addig, amíg a szállásunkat elfoglalhatjuk.
 |
| Kerámia tejesasszony - Gmunden egyik jelképe |
Az első feltűnő dolog volt a parkoló mellett közvetlenül egy óriási kerámia tejesasszony!
"Gmunden kisváros Felső-Ausztriában, a Salzkammergut régióban, a Traunsee északi partján. Gmunden kerület székhelye.
A város a jellegzetes zöld-fehér mintájú gmundeni kerámiáról ismert. A Monarchia idejében kedvelt nyaralóhely volt, amiről számos villa tanúskodik." - írja a Wikipedia.
Biztosan igaza van, de én ezeket a színeket inkább látom kék-fehérnek, mint zöld-fehérnek. De hát muszáj nekem mindent érteni?
 |
| Gmunden vára |
 |
| Kilátás a tóra és a városra |
 |
| Kilátás a tóra és a városra |
 |
| Kilátás a tóra és a városra |
 |
| Kilátás a tóra és a városra |
 |
| Kilátás a tóra és a városra |
 |
| Várudvar |
Rövid séta után egy kis fahídon áthaladva egy várhoz, vagy ha úgy tetszik, várkastélyhoz érkeztünk. Az építmény egy szigeten állt, körös-körül víz vette körül. A sziget határa, és a várfal között mindössze annyi hely volt, hogy egy kis sétányon körbe lehetett menni. Erről a sétányról csodás látvány nyílt a tóra, a tavat körülvevő hegyekre, és a domboldalon elterülő városkára.
 |
| Szökőkút - "Gnóm és a hegyikristály" |
 |
| Gmunden Városháza |
 |
| Gmunden - Városrészlet |
Meleg volt - a társaság nőtagjai és Tamás úgy döntöttek, hogy egy árnyékos helyen pihennek egy nagyot. Ez nekem éppen jól jött, mert ez alatt én tehettem egy rövid fotósétát a városban. Nem volt egyszerű a dolog, mert éppen valami hosszútávú futóverseny zajlott. Emiatt a tó partjának nagy része és a belváros legszebb utcái le voltak zárva. Mindenütt korlátokba és drukkoló nézők tömegeibe ütköztem. Néhány felvételt azért a városban is készítettem.
Még egy templomot is meglátogathattam. Itt sokkal kevesebbet fotóztam, mint amennyit a gyönyörű templomban szerettem volna. Vasárnap lévén a hívők a szokottnál nagyobb létszámban időztek a templomban, ezért rájuk való tekintettel nem csattogtattam a gépem zárberendezését.
 |
| Még egy pillantás a tóra... |
A továbbutazás időpontját természetesen előre megbeszéltük. Erre az időpontra visszamentem a többiekhez. Most már éppen ideje volt, hogy Bad Ischl felé fordítsuk a kocsi orrát.
Köszönöm a látogatást, szép napot (estét) nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése