Dunaszegen, a tó mellett

Van egy kedvenc helyszínem, ahová mindig szívesen megyek fotózni: ez a Dunaszeg község mellett elterülő morotva-tó (régi kavicsbánya). Persze, nem maga a tó, hanem annak környezete, és a tavon megtelepedett madárvilág. 

Természetesen nem mindig egyforma a "felhozatal". Volt eset, amikor szép énekes madarakat sikerült elcsípnem, vagy éppen fiókáikat cipelő és terelgető búbosvöcsököket, magasban kerengő és prédát kereső vadászmadarakat, vagy éppen szép makrókat készíthettem virágokról és rovarokról. Ezúttal (május közepén) ért bosszúság is, öröm is - éppen úgy, mint máskor is mindig. Az első apró bosszúság akkor ért, amikor szinte megérkezésem pillanatában, a hozzám közeli mocsárból röppent föl egy szürkegém. Ha óvatosabban közeledek, és figyelmesebb vagyok, szép képeket készíthettem volna róla. De a madár elszállt, én pedig hoppon maradtam.

Sokat nem bosszankodtam, de innen kezdve igen óvatosan mozdultam tovább. Figyeltem az apró énekes-madarakra, mert egy-egy ilyen színes madárka lefotózása igazi fotós élmény lehet. Ráadásul ezt tartom igazi fotózásnak - anélkül persze, hogy "igazi" fotósnak tartanám magam.

Amerre csak haladtam előre a tanösvényen, gyönyörű madárfütty koncert kísért végig! Ez élmény volt a fülemnek, de a szemem jóval kevesebb élményt tudott befogadni. Magas fák sűrű lombjai takarták a füttyösöket, csak akkor észleltem a fizikai jelenlétüket is, amikor fölreppentek, ide-oda repkedtek. De amint leszálltak egy ágra, szinte mindig el is tűntek a szemem előtt. Néha egy bátrabb verebet szemmel is be tudtam fogni, és néhány képet készíteni róluk. Elvégre a veréb is madár. 

 Lassan óvatoskodtam előre, közben a szemem le nem vettem a tőlem balkéz felől elhelyezkedő keskeny vízfelületről, aminek a túlsó felén sűrű nádas terült el. Tavaly itt találtam (fényképeztem) egy gyönyörű búbosvöcsök családot, több más, bár jobbára csak egyedül táplálkozgató madarat. Ma speciel hattyúfiókákat kerestem, számításaim szerint ugyanis már kikeltek, és éppen úszóleckéket vesznek papától-mamától. Láttam is egy nagyon szép vízityúkot kettő vagy három fiókával, de ezeket fotózható távolságra becserkészni nem igazán sikerült. Igaz, "rájuk húztam egy hosszú sorozatot", de amint meghallották a zárszerkezet hangját (mert van neki rendesen), úgy eltűntek a nádban, mint ha ott sem lettek volna! Elbújtam egy vastag fa mögé, abban a reményben, hogy visszajönnek. Hát nem jöttek, de egyszer csak beúszott a képbe egy kacsacsalád! Egy kacsamama vezette csíkos fiókáit - ők kicsit bátrabbak, bár mégis nagyon óvatosabbak voltak. A neszre nagyon hamar reagáltak, de arra azért "hagytak" időt, hogy képeket készítsek róluk.

Ritkán, de néha fotózok növényeket, virágokat is. Most is találtam egy vadrózsa-bokrot, néhány nagyon szép kinyílt virággal. Árnyékban voltak, nem volt rajtuk elég fény, de néhány expót ezekre is rászántam.

 Ahogy elértem a tó legtávolabbi pontját, fölmentem a madárlesre. Innen belátható a nád mögött elterülő vízfelület egy része. Ezen a vízen nyugodtabbak a madarak, több példány előfordul, és a féleségük is sokkal nagyobb. Hátránya, hogy messze van, kézből fényképezve 300-as telével nagyon nehéz bemozdulásmentes képet készíteni. Állványról pedig meg sem próbáltam, mert úgy képtelenség levegőben repülő madarak mozgását lekövetni.Megérte lépcsőt mászni, ebből a pozícióból láttam vadászó madarakat, magasan köröző gólyát, vízen (ágon) ülő és repülő kormoránt, fiókáját vezető búbosvöcsököt, szürkegémeket, és igazi hattyúcsaládot, nyolc fiókával!

Eltelt egy jó kis idő. Lassan elindultam visszafelé a már megtett úton. Ebben az irányban már szembe mentem a nappal. Sok remény így már nem volt fára irányított géppel fotózni, mert az annyi volt, mint ha magát a napot akartam volna fotózni. Hát persze, hogy éppen akkor került elém egy madárka olyan helyen, ahol jó képet készíthettem volna - ha nem a "koromfekete" oldalát látom éppen! Ezért találtam ki, hogy a mellékelt képen látható sziluettet - új dolog ez a részemről, ilyesmivel nem kísérleteztem mostanáig.

Utólag is megállapíthatom, hogy nagyon jól éreztem magam, szép napom volt