Mint említettem már korábban, az idei év nem igazán jól alakult számunkra. Most, augusztus közepén viszont eljutottunk egy olyan állapotra, amikor már - nejem és én - egészségi állapotában beállt egy jól észrevehető javulás (bár elkiabálni nem akarom, hisz az én esetemben még koránt sincs vége). Azt viszont megfigyeltem, hogy mennél többet mozgunk, kirándulunk a közeli helyeken, az határozottan jó hatással van a testi és lelki állapotunkra.
Ebben a szellemben még tegnap - augusztus 13.-án - elhatároztuk, hogy ma korán kelünk, és elmegyünk Bodajkra, ahol a Gaja szurdokban tehetünk egy sétát. El is mentünk - de hiába "korzóztunk" az ismerősnek vélt helyeken, nem találtuk a turistaúthoz vezető bekötő utat. Volt viszont mindenhol vas-sorompó, vaskerítés... Hát ha itt nem, akkor nézzük meg a fehérvárcsurgói oldalt. Már meg sem lepődtünk, hogy ott sem találtunk bejáratot. Őszintén szólva akkor már nagyon nem is bántuk, mert a patakon átvezető hídról jól látszott, hogy semmi víz nincs a mederben.
"OK a balhé" - akkor nézzük meg a Károlyi-kastélyt. Oda viszont könnyen találtunk bejáratot. El is mentünk a látogatóknak fenntartott parkolóig. Itt leálltunk egy árnyékot adó fa alá, és sétálni indultunk a kastélykertben.












