2020. február 18., kedd

Rönkhúzás - avagy "bolondesküvő" Nádasdon

A fentebb olvasható leírás nem saját kitalálmányom, hanem a Google egyik bejezéséból van kivágva. Furmányos volt a posztoló, mert kijelölt szövegrészletet kimásolni nem engedett... node én se tegnap tanultam az ABC-t! 😊
A lényeg: tudomásomra jutott, hogy kis szülőfalumban hasonló rendezvényre kerül sor. Azonnal elhatároztam, ha az időjárás engedi, és más fontos elfoglaltságom nem lesz, "haza"utazom az eseményt megtekinteni. Olyan rég elkerültem más otthonról, amúgy sem ismer már senki; és - sajnos - ugyanúgy én sem ismerek már senkit "odahaza".
Hab a tortán, hogy az esemény egykori családi házunk helyén épült kultúrházban került megrendezésre. Így szinte szó szerint "hazamentem", amikor a kocsimat leparkoltam a parkolóban.
Gyülekeznek a felvonulás szereplői
Nem sokkal a kezdés előtt érkeztünk feleségemmel, és vasvári unokahúgomékkal. A felvonulás szereplői már gyülekeztek, a lovas felvonulók szépen sorba rendeződtek, az épületből pedig szólt a vidám lakodalmas zene.
Felvonulók
Senki sem zavart, nem kérdezték ki vagyok mi vagyok... nyugodtan fotózhattam bárkit. Nagyon tetszett, hogy mindenki szívesen pózolt az "idegen" műkedvelő fotósnak.
Ez már a rendezvény
Násznép
Rengeteg képet készítettem. Szíven szerint itt is bemutatnám valamennyit, de egy ilyen poszt keretei között erre nincs lehetőség.
A fotózással szerencsém is volt, mert nagyon kellemes február közepe volt, szép napsütéssel; ideális fotós időjárás.
Figyelemre méltó !!!
Tréfás/pikáns jelenség, meg kell hagyni! Mivel nem ismertem a rendezvény forgatókönyvét, akkor még nem tudtam, mi az ő szerepe. Később aztán megtudtam... 😙
Ezen a helyen a lánykikérés ceremóniájára gyülekezett a közönség. Kicsit várni kellett, mire a menet vége is a helyszínre érkezett. De nem unatkoztunk közben, mert szólt a tangóharmonika, szállt az ének... jó volt a hangulat...
leánykikérés
A örömszülők "háza" civilben buszmegálló... ennek bejáratánál fogadták a lányos szülők a délceg vőlegényt, és annak szüleit.
Hogy el ne felejtsem: a törékeny menyasszonyt Mézelő Csecs Emő -nek, a délceg vőlegényt pedig Miheszállta Cicz Imrének hívták. (Mihe = méh neve arrafelé).
A lánykikérés természetesen nem ment simán! A szülők tudni akarták, miből tartja el a kérő a lányukat, a szemérmes szűz hajadon pedig azt se tudta, hová bújjon a férfi elől! 
Menyasszony
De mint ahogy az lenni szokott, mégiscsak erőt vett a szemérmes természetén, és megjelent apja mellett az ajtóban!
A nagy találkozás
Ekkor aztán egymásra találhatott a törékeny ara - Mézelő Csecs Emő - és a délceg vőlegény - Miheszállta Cicz Imre.

Kis szíverősítő
Csoda-e, ha a nagy izgalom hatására kis szíverősítővel kellett a továbbiakat megalapozni?
Helyfoglalás
A szekérkerekekre szerelt rönk előállt... a deli vőlegény összeszedte minden erejét, hogy a törékeny arát a "hintó"ra segítse. Dicséretére váljon, hogy harmadikra sikerült is neki!
Indulhat a menet
A rönkhúzők
A házasodni nem akaró fiatalok kötelessége volt a hatalmas farönk végigvontatása a falu legnagyobb utcáin.
Menet indul
Mivel Nádasd - köztudottan - hét dombra épült, a hintót nem csak vontatni, hanem fékezni is kellett. Ezt a problémát ügyesen megoldották a helyiek a hátsó kerekek egy rúddal való fékezésével.
Halad a vidám menet
Az esketés közreműködői
Lakodalma sütik
Egy lakodalom persze nem csak nóta, móka és kacagás, hanem lakmározás is. Az útvonal mentén több helyen megállt a felvonulás, és étellel - itallal kínálták a násznépet.
Lovas kíséret
Rakétázás
Talán ennek az úriembernek volt a legjobb kedve mindenki közül! Egy hatalmas töltényheveder (elől-hátul) be volt tárazva "rakétákkal", azok töltete pedig jófajta, méregerős nádasdi kisüsti volt. Megkínált engem is: mondtam, köszönöm, de nem fogadhatom el, mert ma még sokat kell vezetnem hazáig. Akkor tegye zsebre - mondta. Na, azt nem tiltja a rendőrség - mondtam, és örömmel elfogadtam. Itthon aztán megittam az "ifjú pár" és az egész násznép egészségére!
Kis vidám pajzánkodás
Bugyipénz gyűjtés
A ceremónia része az is, hogy az arra járóktól pénzt gyűjtenek a megyasszony részére bugyira, vagy pelenkára... Látni kellett volna a meglepett autósok arckifejezését!
Egy kis pihenés
Bugyipénz gyűjtés
Legtöbb autós (nem Nádasdiak, átutazók) csodálkozó arcot vágtak, de többnyire megértették a játék (farsang van) lényegét, és nevetve dobtak a piros blúzos hölgy tányérjába kisebb-nagyobb összeget. Ilyenkor a "kis hölgy" fölajánlotta, hogy az adakozó megsimogathatja a domborulatait... na, a válaszokból össze lehetne állítani egy vicc-tankönyvet! Aki nagyobb összeget adott, annak még azt is felajánlott, hogy akár az autóba is beül melléje..
Az adománok persze nem maradtak viszonzatlanok... mindenki finom házi lakodalmas süteményt kapott, ahogy illik...
Szép volt... jó volt..
Nekem azonban ezen a ponton el kellett köszönnöm a vigasságtól. Ebben az évszakban még rövidek a nappalok, és több, mint száz kilométert kellett vezetnem hazáig... lehetőleg sötétedés előtti hazaérkezéssel. Sajnálatomra nem várhattam meg az esti programokat, pedig igen szívesen megtettem volna.

Jól éreztük magunkat feleségemmel és vasvári rokonainkkal együtt. Remélem, lesz még más alkalom is, amikor "haza" látogathatok... nem csak ősszel, apám sírjához.

Köszönöm Nádasd... a viszont látásra!