Elfogytak a háromhavonkénti adagokban felírt gyógyszereim...
ilyenkor el kell menni az orvosi rendelőbe újabb adag receptért. Sok a beteg,
lassan fogynak a várakozók. 9-kor kezdődik a rendelés, fél tízkor érkezem,
enyém a 13-as sorszám. 11-kor majdnem elfogy a 25 db. sorszám-karton. A betegek
meg csak jönnek-mennek... hosszú a folyosó, több háziorvos is rendel egy
emeleten.
Becsoszog egy idős, de jó humorú zenész ismerősöm.
Lépcsőházi lakótársak vagyunk. Körülnéz, üdvözöl, köszön egy másik ismerősének
is. Megint körülnéz... gondoljuk, a sorszám-kartonokat keresi. Még van,
mutatjuk neki, hol van.
- Á, én nem ide megyek! Oda! - mutat a folyosó végén lévő
rendelő felé.
- Fel kell íratni a Viagrát! - mondja. Hat dobozzal...
A feszült és unatkozó arcokon először meglepetés látszik,
majd széles mosoly, és hangos kacaj. Férfiak-nők - kortól függetlenül - jót
derülnek a szomszéd úr fizikai állapota láttán, és optimista derűt sugárzó
bemondásán.
Mindenki türelmesebben várt egy fokkal innen kezdve...
