India - azt gondolom, ahányan vagyunk, annyiféleképpen gondolunk erre a kontinensnyi országra. Van, akinek a maharadzsák birodalma, másoknak a bengáli tigris, vagy éppen a Káma Szútra jut elsőre az eszébe. Vagy valami más. Aki már járt ott, annak nyilván egészen más, mint annak, aki csak könyvekből vagy filmekből szerzi az ismereteit. Nekem - sokakhoz hasonlóan - csak nagyon homályos elképzeléseim voltak/vannak India történelméről, kultúrájáról... gyerekkoromban talán a "80 nap alatt a Föld körül" című regényben olvastam a számunkra érthetetlen ottani életformáról.
Történt egyszer, hogy a Győri Nemzeti Színházban játszották a Hair című musicalt. Szünet volt két felvonás között. Kijöttünk az aulába, és akkor felcsendült egy fura kórus: "Hare Krisna..." - és persze tovább. Tódultunk a hang irányába, és akkor megláttunk egy furcsa öltözetű társaságot, akik tánclépésekkel jártak körbe az aulában, hangosan énekelte, és apró pogácsákat osztogattak a közönségnek. Narancsszínű öltözékben voltak, mely picit sem hasonlított a szokásos európai öltönyökhöz, vagy női viselethez. Suttogás indult a színházlátogatók között: "Kik lehetnek ezek?" Aztán terjedt a hír: Krisnások! A csoport énekelte a saját dalukat, jártak körbe, és közben fura kis hangszereket pengettek, vagy ütögettek. A szünet végén aztán csendesen elvonultak.
Ez volt az első találkozásom egy Indiai eredetű vallás követőivel.
Nem sokkal később aztán többet lehetett hallani róluk. Jótékonysági cselekedeteket végeztek, ehhez - többek között - Győr sétálóutcáján is adományokat gyűjtöttek. Találkoztam egy csoportjukkal Budapesten is, a Váci utcában. Feltűnt, ha akár csak egy kisebb összeggel is hozzájárulunk a munkájukhoz, mindig adnak cserébe ajándékot... ez lehet egy falatnyi édes sütemény, kis verset (mantrát) tartalmazó nyomtatvány, vagy a vallásukkal kapcsolatos könyv.
Befészkelte magát az agyamba az a gondolat, hogy meglátogatom a magyarországi legismertebb élőhelyüket Somogyvámoson. Idén a tervből valóság lett... egy rövid sétát tettem a Völgyben, és meglátogattam a templomukat.
 |
| A Krisna-völgy főbejárata |
Zalakarosról indultunk a feleségemmel. Nejem egészen addig érdeklődést mutatott a völgy iránt, amíg a parkolóba be nem álltam a kocsival. Ott azt mondta, neki ennyi látnivaló elég is... én csak menjek be, Ő majd megvár a kocsiban.
Így történt, hogy bár ketten indultunk útnak, mégis egyedül sétáltam át a kapun. Előbb persze a recepción befizettem a nyugdíjas belépődíjat. Egy nagyon kedves Hölgy volt a vendégfogadó... még meg is lepődtem az öltözéke láttán, hogy magyarul szólalt meg! 😌
 |
| Visszapillantva |
Indulás előtt még visszapillantottam, vajon Nejem nem gondolta-e meg magát. Úgy láttam, nem, maradt a kocsiban.
 |
| Pagoda |
Az első érdekesnek látszó hely fotóját mutatom. Egy kis tó partján két árnyat adó pihenőhely, akár meditálásra is alkalmas. Árnyékra akkor nem volt szükségem, mert meglehetősen borús idő volt anélkül is. Az előtérben álló pagodaszerű kis építményben Bhaktivédánta Szvámi Prabhupáda Ő Isteni Kegyelme mellszobra áll. Ő a Krisna-tudatú hívők közösségének alapítója.
 |
| A vallási közösség alapítójának szobra |
 |
| Kép a tópartról |
 |
| A tavacska. |
A Krisna-völgyben biogazdálkodás folyik, a természetvédelemre igen nagy gondot fordítanak. Még erre a kis tavacskára is büszkék. Zavartalanul költhetnek itt vízimadarak, nem bántják őket. A távolban a közösség gyerekeinek iskolája látható.
 |
| Az iskola |
Figyeljük meg a napelemeket az épület tetején! Nincsenek bekötve az országos villamos hálózatba, minden energiát megújuló energiákból állítanak elő.
 |
| Egy család lakóháza |
 |
| Krisna-tudatú hívők temploma |
A portánál kezdődő sétaút a templomhoz vezetett. Azzal a szándékkal érkeztem, hogy a templomot belül is megnézzem. A csend és mozdulatlanság azonban elbizonytalanított: illik-e egy ismeretlen vallás templomának nyugalmát megzavarni?
Óvatosan közeledtem, többször megálltam fényképezni. Reméltem, valaki felfigyel a közeledtemre, és vagy bevezet, vagy elküld...
Amint a bejárathoz közeledtem, egy hölgy lépett ki az ajtón. Üdvözölt, én elmondtam, mi járatban vagyok. Pár mondatot beszélgettünk, majd a templomba invitált.
Előbb megkérdeztem, készíthetek-e róla egy portrét. Beleegyezett, de a "Facebookra is feltehetem?" kérdésemre csak észrevehető tartózkodással mondott igent. A habozását tiszteletben tartva a róla készült fotót megtartom saját képgyűjteményemben...
A templomban aztán egy fiatalember gondjaira bízott.
 |
| Templombelső |
A fiatalember bemutatkozott - természetesen az új vallásának megfelelő nevén. Ne kérdezzétek, hogy hívják... még elolvasni sem tudtam a névjegyét, nem hogy megjegyezni! 😌
Leültetett, és alaposan kikérdezett, mit tudok a vallásukról. Hát nem sokat... Akkor Ő beszélni kezdett. Sokat beszélt, nagyon érdekes dolgokat mondott. Nem állítom, hogy nagy részét vissza is tudnám mondani, de talán nem is ez volt a cél. Mindenesetre nem kis inger volt bennem néhány ponton, hogy vitába szálljak vele, de nem tartottam illendőnek. Elvégre én egy hívatlan vendég vagyok egy tiszteletre méltó vallás templomában...
 |
| Bhaktivédánta Szvámi Prabhupáda Ő Isteni Kegyelme |
Egy apró - számunkra érdekes - információ. A vallási közösség alapítójának szobrát naponta tiszta ruhába öltöztetik, nyakába friss virágkoszorút helyeznek, és a "keze ügyébe" teszik a személyes használati tárgyait (sétabot, könyv stb.)
 |
| A függöny mögött az oltár |
A templom legszebb részét - nem kis bánatomra - nem láthattam. A függöny mögött helyezkedik el az oltár. A függönyt naponta 12:45-kor húzzák el, naponta egyszer. Az idegenvezetőm biztatott, várjam meg ezt az időt... de nem tehettem, a korábban már említett ok miatt.
 |
| Falfestmény |
 |
| Falfestmény |
A képek megvilágítása az adott fényviszonyok miatt nem egyenletes
 | |
| A Krisna-tudatú hívők közösségének alapítója |
 |
| Templombelső |
Időm véges, indulnom kellett. Miközben elköszöntem a kísérőmtől, felajánlottam némi hozzájárulást a karitatív tevékenységükhöz. Viszonzásul kaptam egy időszakos kiadványt a Völgy működéséről, és egy könyvet a közösségalapító tanításainak rövid összefoglalásával.
Azt gondolom, szép emlékekkel távoztam. Ajánlani tudom mindenkinek, hogy aki csak teheti, tegyen egy turistautat a Krisna-völgyben.
Szép napot minden olvasómnak!
