Tőzikézés

"A tavaszi tőzike (Leucojum vernum) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a spárgavirágúak (Asparagales) rendjébe, ezen belül az amarilliszfélék (Amaryllidaceae) családjába tartozó faj. A nyári tőzikénél (L. aestivum) kisebb termetű." - Wikipédia

Február vége van, egyre több jel mutat arra, hogy vége a téli szezonnak. Az időjárás még szeszélyes, jönnek-mennek a hideg- meg melegfrontok, hol napokig a napot se lehet látni, vigasztalanul esik az eső... más napokon viszont fényárban úszik minden, hét-ágra süt a nap. Ha felhős az ég, egy enyhe depresszió van rajtam, ha süt a nap, akkor a szabadba vágyom, kirándulni akarok... mozgásra, friss levegőre, ha mód van rá, kellemes társaságra vágyom. De az se zavar, ha egyedül kell nekiindulnom egy fotótúrának (mint legtöbbször). Így volt ez a hét közepén is. Már reggel látszott - egy szép szerdai napon - hogy a meteorológia "eltalálta", milyen lesz az aznapi időjárás. Kirándulni, fotózni való idő lett! 

A fotózásról annyit, hogy - bár csodálom a művészi igénnyel elkészített képeket - én csak a turistafotósok mentalitásával (és képességével) rendelkezem. Képre veszem, ami tetszik nekem, és többnyire a maga valóságában rögzítem a természet szépségeit. 

Nos, tehát a szerdánál tartottunk. Összepakoltam a fotós felszerelésemet, a kocsimba gumicsizmát tettem, és elindultam Csáfordjánosfára, tavaszi tőzikét fotózni. Megjegyzem, nem először, korábban már kétszer jártam itt, tudtam, mire kell számítani. Elsősorban bokáig érő sárra és vízre a láperdőben, és leírhatatlan mennyiségű és szépségű tőzikére.

Amint megérkeztem, az utcai cipőmet gumicsizmára cseréltem, és a már jól ismert úton - egy kis réten át - megindultam az erdő felé. Közben természetesen át kellett haladni a Répce folyó (patak?), és a vele párhuzamosan haladó szívárgócsatornák hídjain is.

Arról persze szó sem lehetett, hogy a szokásos módon, hason fekve készítsünk makrókat az amúgy nem túl nagy, de mindenképpen "földközeli" virágokról. Ilyen körülmények között csak egy makró-képességgel rendelkező teleobjektív segít. Persze, a maga hátrányival együtt. A közeli képeket és egy Olympus Zuiko 70-300 mm gyújtótávolságú teleobjektívvel készítettem.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

 A teleobjektívnek megvan az az előnye, hogy a speciális makróobjektívekhez hasonlóan szépen mossa a hátteret, kiemeli a témát, ezzel csökkenti a fő téma körüli zavaró objektumok látványát. Az igazi természetfotózás egyik szabálya ugyanis, hogy (legalábbis elméletben, mert a gyakorlatban ezt kevesen tartják be) nem szabad a téma környezetét átrendezni, azaz a természet igazi voltába beleavatkozni.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Ez a kép ad némi ízelítőt abból, hogy is néz ki a láperdő a fotózás idején.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Szép, ugye? Engem lenyűgöz, álmélkodva jártam le-föl a mocsárban, és nagyon örültem, hogy itt vagyok. Természetesen óvatosan kellett lépkedni, megnézni, hová teszem a lábam, hogy kárt ne tegyek a gyönyörű virágmezőben.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Fehér virág, élénkzöld moha a fákon, az ég kékje megcsillan a vízfelületen....

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Az erdő természetesen tájvédelem alatt áll, fakitermelésnek nyoma sincs. Mindössze annyi emberi beavatkozás történik, hogy a tanösvényt karbantartják, az ösvényre dőlt fákat két (vagy több) részre vágják, az ösvényről eltávolítják, de a helyszínen hagyják. A belső területeken kidőlt, elöregedett fák a helyükön maradnak, a természet örök körforgásának részeként.

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

Őstermészet. Tükröződés.

Láprét

Minden kirándulásnak vége van egyszer, indulni kell hazafelé. Az erdőből kiérve is nagyon sok téma akad azok számára, akik fogékonyak a természet szépségeire. Legyen az egy magányos fa, felhőalakzat, tükröződés a vízen.... stb.

Torzó

 

"A fák állva halnak meg" mondta egyszer valaki. Az Ő igazságának szép példája, amit ezen a képen látunk. Ez a kép a Répce partján készült, a zsilip közelében.

(Talán) Madárberkenye

"Színeket akarok látni :-)" - mondta egy fotóstársam. Eddig volt fehér, zöld, kék - most íme egy kis piros.

"Az ég vízre szállt" :-) idézet önmagamtól

Hát itt van vége... nem a képeimnek, csak a beszámolómnak. Remélem, nem unatkozott nagyon, aki a fotóimat megnézte, "szövegelésemet" elolvasta.

Legyen szép napotok!