2016. május 30., hétfő

Fáni-völgyben, virágnézőben

Nem tegnap, 2014-ben történt, hogy egy ismerősökből álló baráti társaság vendégeként részt vehettem egy fotós-túrán a Vértesben. Nem is akárhol, hanem a szépen, és romantikusan hangzó Fáni-völgyben! Csodás egy név, még kimondni is különleges: Fáni-völgy, Fáni-völgy... 

/Lássatok csodát: a Google kidobta az akkor feltöltött képeim linkjét! Csoda egy szerzet ez a Google, hát nem? https://plus.google.com/+Zolt%C3%A1nSzab%C3%B3/posts/fDWvPt9NvqU /

Most aztán romokban van a jelen posztom szépen felépített vázlata: azzal akartam indítani, mi is az a turbánliliom, aminek a kedvéért idén újra visszamentem erre a csodás helyre.

Nézzük, mit mond róla a Wikipédia: "A turbánliliom (Lilium martagon) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a liliomvirágúak (Liliales) rendjébe, ezen belül a liliomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, néha egy méter magasra is megnövő, impozáns növényfaj."

Mert Ő az a csodavirág, ami miatt napok óta benn van/volt a hangya az alsóneműmben. Látni akartam mindenképp, mert a két év előtti fotóim beégtek rendesen, és azt reméltem, ezúttal talán jobb felvételeket készíthetek róla. Meghívtam két fotós barátomat is, így hárman vágtunk neki a felfedező útnak. Igazsághoz tartozik, hogy a virág nyílási idejét hátrébb teszi a szakirodalom, de hát mindenki azt hangoztatja, megint előbbre jár a természet...

Szerencsésen megérkeztünk a parkolóhoz... itt letáboroztattam a kocsit, és elindultunk az úton arra, amerre a keresett turbánosoknak lennie kell. Közben a fotózásban leginkább jártas túratársunk továbbképzésben is részesített minket, a még jószerivel kezdőknek számító amatőröket.

Vértes Fáni-völgy
A Fáni-völgyön végigvezető turista- és kerékpáros útvonal.  Szelíden, szinte vízszintesen indul, jó nagy kanyarokat vesz az elején.
Vértes Fáni-völgy
Most egy S kanyart csinál - nyilván csak azért, el ne unjuk magunkat addig, amíg valami érdemleges fotózni valót nem találunk. Olyan csupasz volt minden ugyanis, nemhogy turbánliliomnak, de semmi más virágnak nyomát sem leltük.
Vértes Fáni-völgy
Itt meg kiegyenesedik, jó hosszan olyan, mint ha vonalzóval húzták volna meg a nyomvonalát. Mégsem volt unalmas, mert tapasztalt társunk elmagyarázta a fények és árnyékok kompozíciós szerepét, a témához leginkább megfelelő objektív kiválasztásához adott tanácsokat, ismerkedhettünk a fénymérés, valamint az élesség helyének célszerű megválasztásával. Nyilvánvalóan Ő is fotózott, nem csak beszélt, és gépe kijelzőjén megmutatta nekünk, mely beállításokkal milyen eredményt lehet elérni.
Vértes Fáni-völgy
A másik, igazán jó megfigyelő képességgel rendelkező társunk talált egy farönköt, melyen nagyon érdekes, 
gomba-szerű képződmények voltak láthatóak. Nem tudtuk, mi az, de azért lefotóztuk...
Vértes Fáni-völgy
Ebben a kanyarban aztán tetőfokára hágott az izgalom. Kezdtük érezni, hamarosan kiderül, lesz-e eredménye a mai utunknak.
Vértes Fáni-völgy
Hááááát, lett is, meg nem is... Találtunk ugyan turbánliliomot, de még csak kezdetleges bimbós állapotában. Fél siker, de pozitívan álltunk a dologhoz: a pohár félig tele van! Van liliom, de még nem vár minket, talán két hét múlva tart fogadóórát. Addig meg legyünk türelemmel, és menjünk vissza...
Vértes Fáni-völgy
Meg is fordultunk, és nem igazán őszinte mosollyal az arcunkon elindultunk a völgy bejárata felé. mentünk, mendegéltünk...
Vértes Fáni-völgy
aztán egyszerre egy rémült vízisikló palánta állta el az utunkat. Előbb őrült ficánkolásba kezdett, azt se tudta, merre szedje a lábait... vagy nem tudom mit, amivel közlekedni szokott. Végül kissé lenyugodott, aztán árnyékot és búvóhelyet keresve elindult az út széli dzsumbuj felé. Volt ám legalább 25 cm hosszú, és 15 mm vastag fenevad!
Vértes Fáni-völgy
Lassan kiértünk a völgyből, készítettünk egy búcsú-képet, és a két múlva esedékes viszontlátás reményében hazafelé - akarom mondani, Gánt, a bauxitbányák felé - indultunk.

 

2016. május 27., péntek

Pákozdi ingókövek

Folytatom képzeletbeli bakancslistámon szereplő utak bejárását. Nem túl rég, éppen csak a múlt hét szerdáján valami okból késztetést éreztem arra, hogy újra meglátogassam Székesfehérvár belvárosát. Nem akartam többet, csak sétálni egyet, hisz többször jártam már a városban az év szinte minden szakában. Még télen is, ha az adventi időszakot télnek lehet nevezni.
Persze, tudtam, egy rövid séta nem tart ki egész nap... belefér a napba egy pákozdi kirándulás is. Az ingókövek úgyis a listámon van, eléggé előkelő helyen - nosza hát, kössük össze a két kirándulást!
Fehérváron leszálltam a buszról, és azonnal körülnéztem a buszpályaudvar környékén, hol találok parkoló helyet, ha történetesen valami okból autóval jönnék ide. Parkolóhely van rengeteg, de autó még több, és fizetni is kell... tehát nem túl vidám az autósok élete errefelé.
Visszamentem a buszhoz, megkerestem a Pákozdra induló járat helyét. Nem kellett sokat várnom. Pákozdon még nem jártam, ezért úgy döntöttem, a vendéglőnél szállok le. A kocsmában mindig van jó sör, és többnyire vendégek is, akiktől meg lehet kérdezni, hallottak-e valamit az ingókövekről.
Jelenthetem, a kocsmában igen kellemes sört kaptam, vendég egy szál se volt rajtam kívül, ezért a fiatal pincért kérdeztem, merre inognak itt a kövek... a fiatalúr kissé bizonytalanul mutatott egy irányt: arra van egy nagy tábla, ott talán ki van írva :-)
Jó hír, hogy egy buszmegállónyival odébb tényleg volt egy nagy tábla térképpel. De nem csak az, hanem egy egy teljesen egyértelműen eligazító irányjelző oszlop is nyilakkal. Azoknak mondom tehát, akik még nem ismerősek arrafelé, de ingó köveket akarnak látni, ne izguljanak... csak nézni kell, és oda fognak találni.
Miután "irányba álltam", megindultam... hamarosan ki is értem a településről, és egy igen jól járható, széles földúton haladhattam tovább. Fantasztikus akácvirág-illat kísért mindenfelé... és sok más gyönyörű vadvirág látványa. Ha engedek a kísértésnek, már az út eme első szakaszában telefotózhattam volna az összes memóriakártyámat. De "lájtosra vettem a figurát", és csak csínján nyomkodtam az expógombot... és közben gondoltam botanikát kedvelő fotós ismerőseimre, mennyire tetszene nekik is, amit én láttam.
Pákozd
 Ezen az úton haladunk, ha kiértünk a településről. Nem tudom, falu vagy város, de jobbnak találom nem nevén nevezni a dolgokat...
Pákozd
Egyik kedvenc vadvirágom a pipacs, Mivel idén még nem sokkal találkoztam, nem hagyhattam ki, hogy egy emlékképet ne készítsek róla. Itt már kicsit bántam, hogy csak fél fotóscuccal indultam el, és makróobi éppen nem volt nálam. Mentségemre szolgáljon, hogy nem virágot, hanem köveket fotózni indultam...
Pákozd
Ez a másik kis közönséges semmiség, ami finom színeinek, színei árnyalatainak nem tudok ellenállni. Vadrózsa, a csipkebogyó virága.
Pákozd
Haladtam előre, de közben vissza-visszanéztem, hogy a mind jobban láthatóvá váló Velencei-tó látványában is gyönyörködjek.
Pákozd
 Eddig a pontig akár autóval is fel lehet jönni. De hát milyen turista az, aki autóval megy ingóköveket nézni? Én nem olyan turista vagyok... főleg, ha az autóm otthon van Győrben.
Pákozd
Itt érünk ki a hegytetőre, ahol az ingóköveknek kell lenniük valahol. Itt kicsit elgondolkodtatott, hogy egy féltucat turistajelzés ment az összes világtáj felé... merre tovább? De jó ösztönömre hallgatva egyből eltaláltam a helyes irányt :-)
Pákozd
Ingókövek még nem voltak, de a kedvenc virágaimból annál több. Ha minden képet ide tennék (pedig csak visszafogottan kattogtattam!) betelne a blogommal az internet!
Pákozd
Mondjátok meg, nem gyönyörű? Szerintem az! Még azzal a benyúló kis faággal együtt is, amit szándékosan otthagytam...
Pákozd
Ha távolabbra néztem, egy víztározót láttam a hegy túloldalán. Most nem nézem meg, mi a neve: egyrészt úgyis elfelejtem, másrészt minden térképen rajta van.
Pákozd
Nem makró, jó messziről fényképezve, de még így is szépnek találtam. Fogalmam sincs, mi a neve... :-(
Pákozd
Heuréka! Egy ingókő! legalábbis azt hiszem, azt találtam, mert ez az első nagyobb kőalakzat, ami az utamba került. Kissé talányos formája van, annak meg nagy fantáziája, aki ezeket a - később majd látható - köveket ingóköveknek nevezte.
Pákozd
Vessetek rám követ, ha Ti nem fotóztátok volna le ezt a gyönyörűséget! 
Pákozd
Meg ezt is! De megígérem, visszafogom magam, és mostantól - majdnem - csak köveket mutatok Nektek.
Pákozd
Illetve előbb még a Velencei-tavat
Pákozd
Na, akkor most a kövek következnek. NO COMMENT - nem igazán van mit mondanom róluk. Rohangáltam egyik alakzattól a másikig, még arra is alig tudtam figyelni, hogy a két fényképezőgép ne nagyon kocolódjon egymáshoz a nyakamban. Ezek sikerültek....
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Pákozd
Erről a bókoló bogáncsról készült fotókkal köszönök el mára. Szép napot kívánok minden olvasómnak, és kellemes kirándulást ide, ha szeretitek a szép tájakat.
Köszönöm, hogy itt voltatok!!!