2014. november 30., vasárnap

Körkép a Zalahalápi hegy tetején

Sok blogposztomat kezdtem azzal, hogy "régóta tervezem, hogy elmegyek" - és itt jött, hogy hová is szeretnék elmenni. Hát egy ilyen hely a Halápi hegy teteje is. Megjegyzem, nem csak a hegy teteje érdekelt, hanem az a területe is a hegynek, ahová kiskatona koromban gyakran jártam különböző gyakorlatok alkalmával. 
Nemrég, egy alkalmas időpontban aztán útnak is indultam, hogy meglátogassak néhány helyet, melyek a bakancslistám előkelő helyein szerepeltek. Mondhatnám azt is, hogy "abroncslistám", mivel az út messze nagy részét gépkocsival terveztem megtenni. 
Aznap négy helyszín szerepelt a programomban... ezek közül az utolsó helyen Zalahaláp. Mivel már jócskán délután volt (a napok meg már rövidek az év ebben a szakaszában) a hegyen csak a régi bazaltbányát kerestem fel, a gyakorló tér meglátogatását a következő évre halasztottam.
Halápi hegy - út a csúcsra
Az idő rövidségére tekintettel a hegyre vezető utat is autóval tettem meg - már ameddig föl lehetett menni autóval. Akadt azért olyan szakasz is, amit gyalogos turista módjára tudtam csak megtenni, úgy hogy nincs mért szégyellni magam :-)
Panoráma a Halápi hegyről
Amint fölértem a bazaltbánya alsó szintjére, körülnéztem. Kicsit már hajlott lefelé a nap, jöttek-mentek a felhők, az idő nem minden pillanata kedvezett a fotózásnak. Szabad szemmel azonban gyönyörű volt a látvány, a völgyben elterülő településekre, és a kicsit távolabb lévő, a halápihoz hasonlóan vulkanikus eredetű hegyekre.
Halápi hegy
Az elhagyott bányaterület belsejében, a fejtési szint legalsó síkján körbenézve egy másfajta, de nem kevésbé lenyűgöző látvány tárul az ember szeme elé. A már alacsonyan álló nap a majdnem teljesen körben megmaradt szikla-alakzatokat egyik oldalról árnyékba borította, a nappal szembeni oldalon pedig gyönyörűen megvilágította - már amikor a napocska ki tudott kacsintani a felhők mögül.
Halápi hegy
Hihetetlenül szép, érdekes volt a látvány! Csak ámulva néztem, de nem értettem, hogyan alakulhattak ki ezek a formák a vulkáni láva kihűlésekor! Úgy nézett ki a hegy, mint ha hatalmas kőoszlopokból rakták volna össze, és ezt a kőrakást fedte volna be egy vékony talajréteg! Elmondani sem tudom érthetően, milyen gondolatok kavarogtak a fejemben, ahogy forogtam körbe saját tengelyem körül... azt se igen tudtam, merre nézzek, mit fotózzak!
Halápi hegy
Szinte tetézte a zavaromat, hogy a nap olyan különös színeket terített a tájra, melyhez hasonlókat talán még sohasem láttam. Ezeket képen visszaadni nem tudom, ahhoz talán folyamatos videófelvételt kellett volna készítenem, hogy kicsit is érzékeltessem a pillanatnyi élményeimet :-)
Halápi hegy
A sziklafal színe a sárgás árnyalatból most éppen az igazit közelítő szürke árnyalatra vált...
Halápi hegy
Monumentális, és lenyűgöző a látvány. A természet már foglalja vissza, ami az övé... fácskák, bokrok jelentek meg a bazalt törmelék között. "A természet él, és élni akar". Kár, hogy nem láthatom, mi lesz itt 100 év múlva... :-(
Halápi hegy
Nagy kár, hogy egyszerű amatőr eszközeimmel nem tudtam valósághű képeket készíteni a felhők vándorlásáról, és a valószínűtlennek tűnő színeiről. 
Halápi hegy
Ha azt mondom, ez a kép épp csak egy picit megközelíti azt a színhatást, amit a hegy tetején látni volt szerencsém... akkor elképzelhetitek, mi volt ott a valóságban. A lemenő nap szinte percről-percre más színekbe borította a felhőket.
Halápi hegy
A sok szürke mellett azért az ősz színeiből is kaptam odafenn egy kis ízelítőt...
Halápi hegy
Nem kell azt gondolni, hogy egy egykori kőbánya feneke csupa sivatag! Szépen alakul a gyeptakaró, és vízzel borított gödröket is lehet találni, szép számmal! Mondhatnám, "madáritatók"! :-)
Panoráma a szomszéd hegyre
Órákat el tudtam volna itt tölteni... gyakran jutott eszembe a Ság hegyen tett kirándulásom, ahol valamelyest hasonló körülményeket találtam.
Az egyre inkább alacsonyabbról letekintő nap sürgetett, hogy induljak hazafelé, Győr nem túl közel van ide. Szívesen maradtam volna akár órákat is, de nem tehettem mást... legyalogoltam az autómhoz, és búcsút intettem a bazaltbányának: Viszlát jövő nyáron!

Szép napot minden látogatómnak!

2014. november 17., hétfő

Zirc

Borzavár-Szépalmapusztai (Bakony) kirándulásomról hazafelé jövet érintettem Zirc városát. Kedvelem ezt a helyet - többször jártam a város turisztikai szempontból kiemelt helyein. Elsősorban az arborétum, és Ciszterci Templom és rendház, az itt elhelyezett Bakony Múzeum, és a város múzeuma keltette fel a figyelmemet. Van még egy "adósságom" magam felé: az apátság könyvtárát még nem láttam. De remélem, erre is sor kerülhet belátható időn belül.

Egy nem túl régi - bár már több év előtti - kirándulásom során is készítettem fotókat. Azokkal a képekkel is készítettem egy posztot... akinek tetszik, látogassa meg azt a lapot is:
http://nadasdiszabo.blogspot.hu/2012/03/zirc-bakony-fovarosa.html
Büszkén említem, hogy az akkori képeim egyike került Badál Ede Álmos O.Cist.: "Endrédy Vendel a ciszterci pedagógus mártírsorsú zirci apát" c. könyvének címlapjára.

Zircen előbb a temetőt látogattam meg, ezen belül pedig kiemelten az apátság temetőjét. Megható volt látni a rendezett sírkertet - hasonlót még sehol nem láttam. További különlegessége a helynek, hogy a magaslatról nagyon szép rálátás látszik a apátságra.

Blogom követői tudják, hogy nagyon szívesen fotózok templomokat. Bárhol járok kis hazánkban, vagy akár a szomszédos országokban, mindig igyekszem a helyi templomokat meglátogatni. Mint említettem, a zirci apátsági templomban jártam és fotóztam már, de nagyon kíváncsi voltam a felújítási munkák befejezése utáni templombelsőre is. Kérlek Benneteket, nézzétek meg a frissen készült képeimet:
Az apátság épület-együttese a temetőből nézve
Apátsági sírkert
Látkép a temetőből
Főbejárat
Templom udvaráról nézve
Közelkép
Itt engedjetek meg egy kis mentegetőzést. Mindig problémát jelentett számomra, hogyan kezeljem a képeimen a perspektíva-torzítást. Végül abban maradtam magammal, hogy nem használom a képkorrekciós programok lehetőségeit, mert a képeken ez akár aránytorzulásokat okozhat - másrészt nem vagyok sem hivatásos, sem művészfotós, maradnak a képeim úgy, ahogy a fényképező gépben elkészül (ez természetesen csak a perspektíva-torzításra vonatkozik). Ez a képem sincs korrigálva. Viszont éppen ma voltam egy mesterfotós előadásán, aki arról beszélt, hogy épületfotók esetén a korrigálás elkerülhetetlen... mondhatni kötelező. Hát - aki szintén ezen a véleményen van, azt kérem, nézze el nekem, ha én itt nem teszem.
Zirc - a felújított Ciszterci apátsági templombelső
Zirc - a felújított Ciszterci apátsági templombelső (mennyezet)
Zirc - a felújított Ciszterci apátsági templombelső
Zirc - a felújított Ciszterci apátsági templombelső
Zirc - a felújított Ciszterci apátsági templombelső
Zirc - a felújított Ciszterci apátsági templombelső
A templom gyönyörű - remélem, Nektek is tetszik. Szép napot kívánok minden látogatómnak!






2014. november 16., vasárnap

Budapest, a Hősök tere

Gyakran utazgatok, mióta sok a szabad időm. Budapestre is látogatok néha, évente úgy kétszer-háromszor. Furcsa mód a Hősök tere, a Városliget, és a környezete valahogy kimarad ezekből a kirándulásokból. Még egészen fiatalon többször jártam a Szépművészeti Múzeumban, de a környezetéből semmire nem emlékeztem. Egy ideje aztán annál nagyobb igény merült föl bennem arra, hogy alaposan körbe járjam - és persze fotózzam - a teret, a Városligettel egyetemben.
Mivel a már említett Vár-beli, tavaly decemberi kis balesetem miatt megsérült fényképező gépemet csak egy budapesti szerviz képes javítani, a javíttatás mellett, és ezzel összefüggésben egy újabb budapesti kirándulás mellett döntöttem. Ez a döntésem részben annak is tudható be, hogy az említett tér és hatalmas park bejárását nem halogattam tovább.
Sokan ismerik szép fővárosunk ezen részét - ők nem csodálkoznak, hogy rengeteg fotót készítettem - nem mellesleg csodálatos, kellemes, napsütéses időben. Két hét múlva újra ide vitt az utam két másik fotós barátommal együtt. Hatalmas mennyiségű "turistás" minőségű fotóm gyűlt össze a két ott töltött napon... beleértve a Vár újabban készített fotóit is.
Ezúttal egy kevés kép bemutatását tervezem...  és más alkalommal meg majd másokat! :-)

A képek előtt még egy rövid idézet a Wikipédiából:

"A téren látható szobrok:

A hatalmas tér három fő eleme az 1896-ben épült Műcsarnok, Magyarországon az utolsó, eklektikus stílusban épült, 1906 decemberében átadott Szépművészeti Múzeum és a kettőt vizuálisan összekötő Millenniumi emlékmű – mindhármat Schickedanz Albert tervezte, a múzeumokat Herzog Fülöp Ferenccel közösen. (A Millenniumi emlékmű bronzszobrai Zala György munkái)."

Budapest - Szépművészeti Múzeum
Gábriel arkangyal szobra

Műcsarnok

Gábriel arkangyal

Milleniumi emlékmű központi részlete

A főalak Árpád, honfoglaló fejedelem

Az emlékmű bal karéja


Munka és Jólét
Üldözöttek emlékműve
Tudás és dicsőség
A jobb oldali karéj
A központi szoborcsoport részlete. Törzsfők.
Árpád alakja a törzsfők élén
Csak nagyon röviden ennyit. Kedvcsinálónak. Mint tudjuk, a személyes megtapasztalást semmi nem helyettesíti... ez a hely is egyike azoknak a szépségeknek, amelyeket látni kell.

Legyen szép napotok....


2014. november 6., csütörtök

Nagyvázsony, Kinizsi-vár

"A Balaton-felvidék kisebb-nagyobb lankái között található Nagyvázsony községe, melynek egyik domboldalában tör az égbolt felé a középkori vár lakótornya.
Építtetője a környéket uraló Vezsenyi nemesi família volt, akik a Zádor-vár perben való elvesztése után, a 15. század közepén emeltették a várat. Ebben az időszakban viszonylag békés vidéknek számított, ezért elsősorban középnemesi rezidencia, mint erős védőművekkel rendelkező épület volt.
Miután 1472-ben férfiágon kihalt a család, Hunyadi Mátyás király a hadjárataiban tanúsított vitézségéért Kinizsi Pálnak adományozta." - Wikipédia

Úgy alakultak a dolgaim, hogy miután meguntam az október végi hideg és esős napokban az otthoni tétlenséget, az első szép napon terveket szőttem, a másodikon pedig útnak is indultam egy egész napra tervezett kirándulásra. Az "inspirációt" egy fotós ismerős szentbékkállai képei adták. Megnéztem a térképen, hol van ez a "kőtenger". Megörültem, hogy épp ott, ahová amúgy is régóta készültem, mert a közeli tájakon sok érdekes hely van, amit egy magamfajta nyughatatlan nyugdíjasnak látni kell!

Hát akkor induljunk előbb Nagyvázsonyra! Kinizsi Pál nekem is, sok magyar iskolás fiúhoz hasonlóan gyerekkori példaképem! Nézzük, hol is élt élete egy részében!
Ez a kép fogadott, amint a faluba értem
 A fogadóval szemben van egy kényelmes parkoló hely, még csak keresnem sem kellett, hová tegyem le a kocsit. Másik kellemes meglepetés ugyanitt, hogy több eligazító tábla közt láttam egyet, ami a vár felá mutatott, azzal a kiegészítéssel, hogy mindössze 200 méterre található!

Lakótorony teteje
 Nem is kellett keresgélni, a lakótorony teteje hamar a szemembe tűnt. Kissé meglepett a látvány, valahogy nem itt képzeltem el egy középkori lovagvárat! (A háttérben a Kab-hegy látható)
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Amint közelebb értem, egyre jobban szemügyre lehetett venni a vár megmaradt lakótornyát, és falainak maradványait.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Megvettem a belépő-jegyet, és indultam befelé. A képen látható módon néz ki a kaput védő erődítmény (barbakán, ágyúállás).
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Közvetlenül a kapu felett egy bronzvitéz vigyázza a bejáratot!
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
A kapu védműve belülről. Fent a gyilokjáró, a lövész katonák számára, lent pedig lőrések az ágyúk részére kialakítva.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Ha kicsit bentebbről tekintünk vissza, akkor láthatjuk a vizesárok fölötti hidat, az egykori farkasvermet. Itt minden bizonnyal lenyitható híd volt kialakítva, amivel az esetlegesen betörő ellenséget a "farkasverembe" lehetett ejteni a maga idejében. Ez az árok (farkasverem) a barbakán és a belső vár között húzódott.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Jó állapotban vannak a várfal-maradványok. Látható, hogy igen alapos rekonstrukciós munkák folytak a várban a közelmúltban.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Az egyik teremben megnézhetjük Kinizsi Pál síremlékét is.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
A korabeli várkápolna újjáépített változata
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Így néz ki ma az egykori kínzókamra. Egyik sarkában börtöncella is látható. Ez a helyiség a lakótorony legalsó szintje.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Lovagterem
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Temesvári István krónikás így emlékezik meg a törökök felett aratott kenyérmezei győzelem utáni vigasságról.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Lovagpáncél.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Hölgyszoba a lakótoronyban. Kinizsi Pál feleségének egykori lakószobája.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
A lakótoronyban igen rosszul járható (de kifogástalan állapotban lévő) csigalépcső szolgál az emeletek közötti közlekedésre. Valószínűleg ennek praktikus okai is voltak abban az időben. Az esetleges betörő ellenség ellen jobban lehetett védeni a felsőbb helyiségeket.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
A lépcsőház földszinti bejárata. Ez a lépcső vezet a lakótorony különböző emeleteire. Sajnos, a sötét helyiségekben fotózási nehézségeim adódtak, ezért a szokásosnál gyengébb minőségűek a képeim.
Nagyvázsony, Kinizsi-vár
Várfalak, a Barbakán részleteivel.

Azt gondolom, ennyi fotóval már tudtam egy kis betekintést adni arról, mi látható ma a nagyvázsonyi várból. Figyelembe kell venni, hogy bár lakták is a várat, elsősorban mégis csak erődítmény volt, nem pedig nagyúri palota.

A vár megtekintése után tovább folytattam az utamat. Rövidesen a beszámolómat is folytatom...

Kellemes kirándulást kívánok azoknak, akik ezek után indulnak a vár meglátogatására!