2016. június 20., hétfő

Néma orgonasípok

A Balaton-felvidéki tanúhegyek - mondhatni - mindegyike rajta van a meglátogatásra tervezett helyek listáján. Némelyiket már "letudtam", mások pedig hát bizony nem a legközelebbi túratervemben van megcsillagozva. majd ahogy időm, és más lehetőségem engedi. Az biztos, hogy az igen közeli hetekben más irányban fogok járni.
Azt gondolom, jogosan nyugtatgatom magam, mert Szigliget, Haláp, Badacsony - és most legújabban a Szent György-hegy már mögöttem van ebben az értelemben. A Szent György-heggyel szemben azért van egy kis restanciám, mert Raposka felől tettem ugyan egy "sétát" az elmúlt hétvégén, de ha minden terv szerint alakul, a másik oldala felől is szeretném felfedezni a hegy rejtelmeit. Az elmúlt hét szombatján ugyanis mindössze egy délután szántam erre a kirándulásra. A fél nap fele is autózással telt el, amire Győrből a keskeny és kanyargós, sok lakott területtel lassított útvonalon a hegy lábához értem.
Először jártam itt. Tudtam, hogy kevés az időm, ezért kissé aggódtam amiatt, hogy hamar megtaláljam a hegyre vezető utat. Szerencsém volt, azonnal felfedeztem a falu közelébe érve, hogy az az út, ami bevinne a faluba, keresztezi a főutat... ha nem megyek a falu felé, hanem a hegynek fordulok, talán éppen a célomhoz érek. Biztató jelnek vettem, hogy hogy amit rákanyarodtam a hegy felé vezető útra, mintegy száz méter után egy parkolót is találtam. Természetesen volt nálam egy vázlatos leírás arról, melyik turistaút vezet a bazaltorgonákhoz... és láss csudát, alig vettem a lábamra a turista-bakancsomat, máris megláttam a megfelelő jelzést.

"A balatoni táj látványos része a bazalthegyekkel ékesített Tapolcai-medence, melynek egyik legszebb példája a képen látható oszlopos elválású bazalttornyokkal szegélyezett Szent György-hegy. A terület a Pannon-tenger elvonulása idején, körülbelül 3-4 millió évvel ezelőtt jelentős vulkáni tevékenység színhelye volt. A felszínre törő láva kisebb-nagyobb „lepények” formájában terült szét a homokból és agyagból álló vastag tengeri üledéken, melyet később megóvott a lepusztulástól. Azokon a területeken, ahol bazalttakaró nem borította az egykori tengeraljzatot, a felszíni üledék nagymértékben lepusztult, s így hozzájuk képest a bazalttakarós részek 200-300 méterrel magasabbak lettek.
Ezért is hívják ezeket a hegyeket tanúhegyeknek, mert ma is híven mutatják az egykori tengeraljzat szintjét, hiszen azon szétterülve alakultak ki, s ehhez képest a környezet változását (lepusztulását) jól megfigyelhetjük.
A forró láva a gyors kihűlés hatására főleg a peremén vált szét sokszögletű oszlopokra. Ezeket az időjárás tovább formálta, és napjainkra alakultak ki a nép által kőzsákoknak, vagy gyapjúzsákoknak is nevezett látványos bazaltalakzatok.
A legszebb ilyen képződmények a Szent György-hegyen találhatók, ahol a helyenként 30-40 méter magasba emelkedő bazaltoszlopok orgonasípokhoz hasonlóan sorakoznak egymás mellett." - Wikipédia

Mert ezek a bazaltképződmények voltak azok, melyek felkeltették a kíváncsiságomat. Nyilvánvalóan fényképezőgéppel mentem, és már a túrám elejé fotózni kezdtem Volt mit!
Szent György-hegy
Gyönyörű idő volt, csodálatos felhőalakzatokkal! A látvány elragadott, és rossz szokásom szerint ezen a túrán is sokkal több képet készítettem, mit amennyit indokolt lett volna. De hát én már csak nem változok....
Szent György-hegy
A hegy lábánál csodás szép szőlőültetvények vannak, rengeteg, festői házikóval. Borospincék, hétvégi házak, nyaralók tarka egyvelege.
Szent György-hegy
Ez például különösen tetszett, az eresz alatti szép színes virágokkal.
Szent György-hegy
Az út eleinte csak szolidan emelkedett, de tudtam, hogy nem mindig lesz így. Ha följebb tekintettem, már látszott az egykori kőbánya, és balra, a kép széle felé az "orgonasípokból" is egy kevés.
Szent György-hegy
A szemeimet azonban még jobbára a Tapolcai-medencén pihentettem. Pazar volt a látvány, egy élmény! Gyönyörű felhők, szemben a Halápi-hegy, előtte Tapolca város felett váltogatta magát a fény és árnyék...
Szent György-hegy
Nem tudtam betelni vele...
Szent György-hegy
Közben azért haladtam is. Előbb a zöld és sárga jelzésen, majd jött a neheze: a piros jelzésű szakasz. Nem volt egy leányálom. Akkor tűnt föl, hogy mindeddig egymagam kutyagolok, sem velem párhuzamosan, sem velem szemben nem jön senki! Se fiatal, se magam-korabeli obsitos harcos! De nem az a lényeg, hány éves vagyok - adva van a cél, adva van az út, haladni kell!
Szent György-hegy
"Leküzdöttem" a piros szakaszt. Itt már a "Nagy Kék" útvonalán haladhattam. Nem sokáig, mert gyakorlatilag a célomhoz értem. A kép jobb oldalán már a keresett kőalakzatok látszanak.
Szent György-hegy
Egy kis terasz adott lehetőséget a pihenésre. Ez már a "Nagy Kék" egyik állomása volt, ismertető táblával, és fotózási lehetőséggel. Lepakoltam a cuccomat, szusszantam egyet, máris azt kerestem, mely nézőpontokból tudnék legszebb képeket készíteni a bazaltoszlopokról.
Szent György-hegy
Sajnos, erről a helyről nézve a dús növényzet sokat takart. Kedvemet azonban nem szegte; még az sem, hogy a magasan álló nap miatt úgy beégtek a képek, hogy csak na! De tényleg, nem kiállításra szánt képeket akartam csinálni, hanem csak egy jót gyalogolni! És ha már úgyis ott vagyok, akkor fotózni is - úgy, ahogy sikerül! :-) (Vagy nem sikerül)
Szent György-hegy
Na tessék, itt vagy egy csúnyán beégett kép, az égboltból semmi nem látszik!
Szent György-hegy
A "Nagy Kék" útvonalon többen is közlekedtek. Fiatal fiúk és lányok párban, vagy itt például ez az anyuka három rosszcsont fiával! Nem kis "munkába" került neki a gyerekeket arra rávenni, hogy arra menjenek, amerre ő akarja! De látszott, hogy már van gyakorlata a gyereknevelésben!
Szent György-hegy
Néztem az órámat, kalkuláltam, mennyi idő kell a hazaútra. Beláttam, hogy lassan itt kell hagyni ezt a varázslatos helyet, és indulni vissza a már megjárt, nem könnyű útvonalon.
Szent György-hegy
Az én útvonalam gyakorlatilag a "orgonasípok" fölött haladt el, majd kanyarodott le a hegy lába felé.
Szent György-hegy
Így néz ki néhány bazaltalakzat felülnézetből.
Szent György-hegy
És végezetül még egy pillantás Tapolca irányába, már közel a Szent György-hegy lábához.
A parkolóban megint pihentem egy keveset, ittam friss vizet a Szent György-kútból... aztán "motort indíts" - és indulás Győr felé.

Köszönöm, hogy velem voltatok...







2 megjegyzés:

Kavics írta...

Csodás képek, az 1. a 2. és az 5. a kedvencem. Imádom mikor a felhők ilyen alakzatokat vesznek fel - ez már festői. :-)

Szeretném megkérdezni, hogy a piros szakasznak mi adja a nehézségi fokát? A meredekség? A szilák? Gyökerek?

Ja, a "rossz szokásodat" mi olvasók szívesen vesszük! Ne változtass rajta :-))))

Nádasdi Szabó Zoltán írta...

Kedves "Kavics"!
A piros szakasz nehézsége több tényezőből áll. Egyrészt nagyon meredek, másrészt nagyon sok helyen bazalttörmelék borítja, amin nagyon nehéz megtámasztani a lábat, hogy lépni lehessen. Ha a törmelék megcsúszik a láb alatt, hamar elvész az egyensúly, és csúnya esés lehet a következmény. Valamikor nagyon gagyi munkával lépcsőket is kialakítottak, de több helyen eltűntek fokok... Persze, azért az út megjárható. Az én esetemben az életkorom is komoly nehézségi faktor a hegyjárásnál...
A szakasznak egyetlen előnye van: nem túl hosszú.