Az Őrségben, Csödén fotóztam

Sárkány Bio Panzió

Alig pár napja arról írtam, hogy végre alkalmam volt fotózni a rég keresett kockás liliomot. Azt is említettem, hogy kedves fotóstársam kilátásba helyezte, hogy amennyiben érdekel, kakasmandikó (Erythronium dens-canis) is van a közelben, adott esetben meg is nézhetjük az életterén. Hát persze hogy érdekelt! Igaz, ez a szép virág igazából csak idén került az érdeklődési körömbe, miután az interneten több fotóstárs is posztolt képeket a virágról. Azt azonban nem tudtam, hol keressem, illetve nem is nagyon néztem utána... Épp csak rögzítettem, hogy van ez is, aztán majd megkeresem, ha végigjártam azokat a helyeket, melyeket már a túratervemben szerepeltettem. Ezek elsősorban néhány sáfrányfajta volt. De most, hogy elérhető közelségbe került a mandikó fotózási lehetősége, természetesen éltem az alkalommal. Külön felkeltette az érdeklődésemet, hogy a mandikó lelőhelye a Csöde község melletti erdő. Hogy ez miért érdekes? Hát azért, mert egy alkalommal - már jó rég - Csödén ünnepeltük feleségemmel egyik házassági évfordulónkat; mégpedig a Sárkány Bio Panzió nevű intézményben.

Hát ez egy gyalázatosan rossz kép, de hát mit tegyek, csak ehhez hasonlók maradtak fenn abból az - analóg - korszakból. Nem is a "művészi :-)" értéke miatt, hanem emlékül tartottam meg  ezt a képet, és társait is.

Miután a kockás liliom fotózását befejeztük, Csöde irányába vettük az utunkat. Mivel helyismeretem nem volt, fotóstársam rutinosan navigált, hol forduljak jobbra, hol balra, és hová álljak be parkolni.

Már a parkoló meglepetést okozott. A kocsik számára fenntartott hely mellett csomókban élt a kisvirágú hunyor! Persze, azonnal "elfeküdtem" volna, ha a társam nem figyelmeztet: nem sürgős, ott is lesz sok, ahová megyünk.

Rövid kis séta az erdőben, és máris a kakasmandikós helyre érkeztünk. Aztán csak kapkodtam a fejemet, mert nem csak mandikót, hanem egy csomó más virágot is láttam ugyanott! Igaz, nagyobb részét fotóztam már máshol is, de most is élvezettem használtam fotós gépemet. Mert Zalában (ez a terület már Zala megye) hasonlókat most láttam először.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Első kép mai főszereplőnkről. Mellette balra egy berki szellőrózsa feje látható. Az egyértelmű volt, hogy szerencsésebb lett volna legalább egy héttel korábban fotózni, mert a mandikó szirmain már legtöbb az elvirágzás nyomai látszanak.
Most egy kis mentegetőzés következik; bár ezt minden posztomban megtehetném a képeimmel összefüggésben. Természetesen ismerem a képkompozíciós szabályokat, de nem mindig helyezek erre nagy hangsúlyt. Még kevesebbet a képek vágására. El lehet marasztalni engem ezért, meg is érdemlem. De kirándulásaim során turistaként viselkedem, turistaként fotózok, a kidolgozás során pedig az otthoni képnézegetési lehetőségemhez igazodva - ha csak lehet - 16:9 oldalarányt, és FullHD felbontást használok. Ha a képeimet máshová szánom, akkor természetesen mások a prioritások is.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

Mandikó, ugyancsak egy berki szellőrózsa társaságában.

Kakasmandikó (Erythronium dens-canis)

• Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) 

A sok mandikó között valóban bőven lehetett hunyort is látni, fotózni. Íme egy szép, még friss virág, bizonyságul.   

(Itt valami "gubanc" van. ha a kép alá szeretném írni, hogy "Ő" galambvirág, akkor a program ezt a fotót két képpel följebb ugrasztja. Nem tudom, mit vétett szegény feje)

Hát azt hiszem, megszűnt egy időre a képaláírás lehetősége. Szóval... Itt hóvirág látható, még mindig nagyon szép állapotban. Úgy tűnik, a hűvösebb zalai klíma miatt hosszabb a virágzás ideje.

Még egy kakasmandikó. Az az érdekessége, hogy a növekedése elején átfúrta magát a száraz avaron, és egy falevél még most is a "nyaka körül" helyezkedik el.

Májvirág. Kedvenc vadvirágom sok más virággal együtt. Külön értéke az én szememben a csodásan szép kék színe. 

Friss májvirág, egy már hervatag kakasmandikó és másik májvirág társaságában.

Meténg vagy télizöld (Vinca) Szintén a kedvenc színemben pompázó vadvirág. Több változatban létezik. A csödei erdőben ezt a fajtát találtam.

Röstellem, ennek a virágnak nem jut eszembe a neve. Annak ellenére sem, hogy az általam legkorábban fotózott virágok közé tartozik.

 Csillagvirág (Scilla) Szintén több változatban létezik; de csak az "általános" nevén ismerem.

Ennyi virágfotó mára. Fotózás közben élmény volt hallgatni kedves fotóstársam, idegenvezetőm tájékoztatását a különböző virágokról. Közben megtudtam, hogy Ő matematika-fizika szakos (nyugdíjas) tanár, és már 20 éve hobbiként igen intenzíven foglalkozik a vadvirágokkal, és ugyancsak intenzíven fotózza is őket. Néha jót nevettem, amikor egyik-másik virág latin neve előbb jutott eszébe, mint az, hogy hívják a szóban forgót magyarul! :-) 

Az idő múlt, memória kártyámon szaporodtak a fényképek. Ideje volt hazafelé indulni. Út közben még megálltunk néhány fotó erejéig a Vadása-tónál. Ezt a helyet ismertem, csödei nyaralásunk alatt kétszer kirándultunk ide. Amúgy is nagy híre van a környékbeliek között.

Megérkeztünk fotóstársam házához. Én megköszöntem a segítségét, türelmét... végig sem mondhattam a mondanivalómat, invitált befelé a házba. Szabadkoztam, hogy már mennék hazafelé, de nagyon udvariasan leszerelt azzal, hogy nem mehetek el anélkül, hogy a feleségétől is el ne köszönnék.

Igaz, ennyire neveletlen nem lehetek! Elindultam és is vendéglátóm után. Az előszobában aztán "leparancsolta" rólam a kabátot, kedves felesége pedig invitált beljebb... Akkor láttam meg a 3 személyre terített ebédlőasztalt. Ekkor már durva sértés lett volna, ha nem fogadom el a meghívást ebédre. Nem részletezem: igazi Vas megyei finom ízekkel készített ebédben, deszertben, kávéban volt részem, és közben kellemes társalgásban. A háziúr olyan alapossággal ismerte, és emlegette a nádasdi eseményeket, hogy csak csodálkoztam! Én, aki ott születtem, felét sem tudtam a falu életéről, mint Ő!

Ebéd után megnézhettem a lépcsőházban, és egyik szobában a falakat díszítő fotókat. Igen alapos, precíz munkával készített, és fekete anyaggal bevont táblákon rengeteg virágfotó, alattuk pedig nyomtatott leírás a képen lévő növény legfontosabb tudnivalói. Mintaszerű, és magas színvonalú házi fotókiállítást láthattam.

Már jócskán benne voltunk a délutánban, amikor valóban hazafelé indultam. Nem a legrövidebb utat választottam, hanem útba ejtettem Ikervár városát, hogy megnézzem az ott található Batthyány kastélyt. Sajnos, nem jártam eredménnyel, mert a kastély már magántulajdonban van. Bezárták, nem látogatható.

Ikervárról aztán Sótony - Sárvár-Kertváros - Celldömölk - Pápa útvonalon jöttem haza.

Újra köszönöm a kedves pedagógus házaspárnak szívélyességüket, kitüntető vendégszeretetüket. Először, és remélem nem utoljára találkoztunk.

Kellemes Húsvétot kívánok olvasóimnak.