2012. június 29., péntek

Bakony - Cuha-völgy nyáron

Gondolatban még gyakran járok a Hortobágyon. Képeimet már feldolgoztam, mindegyik megfelelően a maga helyére került a gépem merevlemezén is, és a biztonsági másolatokat tároló külső adathordozón is. De az élet nem állt le ezzel, szerencsére a nyárnak sincs vége még, ezért örömmel mentem egy kedves fotós csapattal a Cuha patak völgyébe is fotózni. Nagyon szeretem a Bakony tájait, folyóit, évek óta járok oda kirándulni és fényképezni. Nagyon sok képet őrzök már ezekről a kirándulásokról, és még több emléket. Az analóg fotós korszakból sajnos nem sok képem maradt.
Tudni érdemes, hogy a Bakony nyáron nem könnyű fotótéma. Jelzem, ez nem általában igaz, mert vannak olyan témakörök, melyeket az adott körülmények között is jól lehet fotózni. Kis csapatunk elégedett volt az eredményennyel, úgy vettem észre. Nekik kedvezőek voltak a fényviszonyok, hisz ők többségében virágfotókat készítettek. Ezek makrófelvételek, kis terjedelmű képekhez pedig nem volt nehéz egyenletes és jó fényeket találni.
Az én érdeklődési köröm ettől némileg eltér, bár én magam is szívesen fotózok virágokat. Képeim zömét azonban tájfotók alkotják. Ezen képek elkészítésével azonban már több gond van. Mint látható, gyönyörű napfényes időben kirándultunk. A nap sütött ezerrel - ez jó volt. Viszont a lombok éles és sötét árnyékot adtak - ez már kevésbé volt jó. A víz tükröződött, a lombok zöldes fényét szórta szét - ez sem volt igazán előnyös. Szabad szemmel nézve csodásan szép volt minden - a szemünk, az agyunk a fény/árnyék ellentéteket igen széles tartományban képes kiegyenlíteni. De gépünk képfeldolgozó szenzora csak igen kis mértékben képes erre. Ennek következtében a felvételeim nagy részén kemény bebukások (fekete részletek) és beégések (részleteket nem tartalmazó fehér területek) jelentek meg. Ez pedig tudnivalóan nem válik becsületére az amatőrnek. De hát mit lehet tenni - szoftveresen javítunk, amíg lehet, és némi komprumisszumot kötve magunkkal elnézünk kisebb és nagyobb hibákat.
Hivatásosok és képzett amatőrök RAW formátumban dolgoznak. Én egyik sem vagyok, nem szeretem a RAW formátumot, bár előnyeivel tisztában vagyok. Gépemben a lehetséges legnagyobb formátumú JPG van beállítva. Olympusnál ez nem sokkal kisebb, mint maga a RAW, tehát nem tartalmaz túl sok tömörítést. A szoftveres korrekciókat jól bírja, és én ezekkel a lehetőségekkel meg is alkuszom. Hogy nem tökéletes? Hát Istenem - én sem vagyok az!
Cuha-patak
Az első kép a kis Fuji-val készült. A tükrösre 40-150 mm-es telét tettem, mert eltökélt szándékom volt, hogy a patak zubogóit szeretném fényképezni. Hogy ezt a sétányról megtehessem, szükség volt erre az obira. A nagylátószöget igénylő tájképek miatt vittem magammal a Fuji-t is.
Családi emlékkép készül
Kis csoportunk felnőtt tagjai láthatók a képen - én persze nem, a gép mögött álltam :-). Volt a társaságunkban három ifjú hölgy is, akik gyakran jóval előttünk jártak, így erről a képről is lemaradtak.
Jön az alagút!
Győr és Veszprém közötti vasútvonal, az egyik rövid alagúttal. Jól megfigyelhető a sötét és világos képrészletek ellentéte. Az előtérben fémlemez veri vissza a fényt - ez még szoftveresen sem volt eltüntethető. Talán profiknak ha sikerülne.
Átkelés
A patak gyakran keresztezi a sétányt, ha elegendő víz van benne. Most volt. Ilyen esetekre kisebb-nagyobb kövek vannak egymás mellé rakva, melyeken száraz lábbal is átkelhetünk a vízen. Ha nagy a hőség, akkor viszont tiszta felüdülés a vízben gázolni mezítláb!
Zubogó
Zubogó
Zubogó
Kedvelt fotótémám a mozgó víz fényképezése. Hosszú záridőt, alacsony ISO-t és kisméretű (nagy értékű) blendenyílást igényel, ezért jól csak állványról fotózható. Vita van amatőrök között arról, milyen a jól fényképezett víz. Sokan a tejfehérre exponált vizet szeretik. Én ezzel nem értek egyet - nálam a víz nem fehér (kivéve persze a légbuborékokkal teli, felhabosodott részeket), hanem "vízszerű", ahogy én mondom. De figyeljétek csak meg: fehér vizet folyni látott már valaki? A környező kövek részben mohával borítottak, mások nedvesek, és a fák lombjának zöldje tükröződik róluk. Így sem tökéletesek, a fehéregyensúly beállításokkal még sokat kellene kísérletezni.
Zubogó
Ez a kép nagyon jellemző a fényviszonyokra. Tartalmaz fehér, kiégett foltokat, és bebukott fekete részeket. 
Egyik kedves fotóstársunk
Ellenfényes személyfelvétel: az arc annak árán lett láthatóvá téve, hogy a háttér alaposan kivilágosodott. 
Fölfelé a meredélyen
Kinga, a túra szervezője alaposan megmozgatott minket: azt a feladatot tűzte elénk, hogy másszunk fel egy magas meredélyre. (Magyar módra) némi kerülő utat választva nekem is sikerült! :-)
Mélység
Letekintve szinte szédültem!
Átkelés
Átkelés egy ideiglenes hídon.
Barlangnézőben
Meglátogattunk egy nagy barlangot. Néhányszor tíz évvel korábban jártam már benne, lassan visszatértek régi emlékeim. Barátokkal, és kisiskolás leányaim osztálykirándulásaival jártam itt.
barlangnézőben
A barlang belsejében más kirándulókkal is találkoztunk.
Barlangnézőben
A belső fotók természetesen vakuval készültek.
A társaság egy része
Kinga, barátnője, és a "csipet-csapat" ifjú hölgyek!
Életerő
Gyökerek
Természeti rejtély
Fölmentünk egy másik magaslatra is, ahol egy nagyon különleges, több méter mély, és sok méter hosszú vermet láttunk. Talán egy föld alatti vízmosás beszakadása okozhatta.
Panoráma
Panoráma a magaslatról. A kép közepén a pannonhalmai domb látható - szabad szemmel még az apátság körvonalai is kivehető volt.
Tanácskozás
A botanikus érdeklődésű hölgyek gyakran tartottak hasonló kozíliumot egy-egy kevéssé ismert virág felett.
Vinyéről Fenyőfőre mentünk. Kinga és férje egy különleges, természetes élőhelyén nagyon ritka gyógynövény virágzását tervezték megfigyelni. Örömmel jelenthetem, a virág utáni kutatás teljes sikerrel járt!

Fenyőfőn még az ősfenyves meglátogatása is szerepelt a programban. Én ezt már nem vállaltam, mivel a több kilónyi fotós és más cucc cipelése kifárasztott. Elköszöntem a csapattól - Kingának ezúton is köszönöm a meghívást - és hazajöttem Győrbe.

Nektek azt köszönöm, hogy elolvastátok a posztomat, és megnéztétek a képeimet!

2012. június 28., csütörtök

(Már) nem forog a karcagi szélmalom

Idei évünk egyik legemlékezetesebb kirándulása Karcagon kezdődött, és aztán nagyon sok helyen, gyönyörű magyar tájakon folytatódott. Nem egyedül utaztunk, barátaink segítettek nekünk, akik sűrű, de nagyon kellemes programot állítottak össze nekünk. Pontosabban nem csak összeállították a programot, hanem együtt utaztunk minden helyszínre - ezzel fölszabadítva bennünket a helyismeret hiánya miatti időveszteségek alól. Ezúttal is köszönet nekik!

Már a megérkezés napján, a (számomra) hosszú autóút után városnézésen voltunk. Karcag egyik nevezetességét tekintettük meg; mégpedig a hajdan sok szélmalom egyikét. Ez a szélmalom hibátlan állapotban vészelte át az elmúlt évtizedek viszontagságait, és gyakorlatilag akár ma is üzembe állítható lenne. Nagyon érdekes látvány volt számomra, még soha nem volt alkalmam egy szélmalom szerkezetét megismerni. Ezúttal volt időm alaposan megszemlélni mindent. Sok fotót készítettem a rendkívűl érdekes technikai megoldásokról, és egyúttal csodálattal adóztam a régi mesterek szakmai tudásának is.


A fenti linken sok további érdekes részletről olvashattok.

Akkor hát jöjjenek a képek.

Posztom tárgya, a szélmalom
Turisztikai fogadóház
Egy kis kitérő, de a történethez tartozik. Ez a Hortobágyi Nemzeti Park déli kapuja. Itt találtuk meg azt az urat, aki kinyitotta, és bemutatta nekünk a szélmalmot. Természetesen az épületben látható kiállítást is megtekintettük. Helyileg pontosan szemben van a malommal, az utca másik oldalán.
Innen kezdve a malom belsejében járunk
Az épület földszintje. Kézi működtető lift, ennek segítségével juttatták fel a gabonával telt zsákokat a megfelelő helyre.
Anyagszállító csatornák
Bár igyekeztem jól megfigyelni mindent, de nem lettem még ezáltal sem a molnár szakma szakértője. Sajnos, nem vállalkozhatok arra, hogy minden kép mellé hozzáértő kommentárt írhatok. Ezt nézzétek el nekem!
Itt megjegyzem, hogy a malomban nem csak az épület berendezései tekinthetők meg, hanem a mezőgazdaság kapcsolódó eszközei is be vannak mutatva. Ezek eredeti tárgyak, földművelő eszközök, és korabeli fotók.
Malomkövek
Működés közben a felső kő forgott, az alsó állt. A két kő közé juttatták be a gabonát, ahol aztán a lisztté őrlés megtörtént. A felső kő peremén ma kis üvegekben "áruminták" láthatók (a képen kevésbé, aki teheti, tekintse meg a helyszínen).
Tartalék őrlőkövek
Őrlőszinten
Valóságos kis kiállítás, képzett idegenvezető által bemutatva.
Segédeszközök és minták
Erőátviteli szerkezet
Óriási, négyszög keresztmetszetű függőleges tengely  közvetítette a szél által hajtott vitorlák energiáját a malomkövekhez. Ez az óriási, fából készült fogaskerék kettő darab kisebb kereket hajtott, azok pedig az őrlő köveket forgatták.
Egyik meghajtás
Itt kissé jobban látható a hajtó és hajtott kerék kapcsolódása.
valahogy így...
A kisebb kerék függőleges négyszögletű tengelye hajtja egy emelettel lejjebb az őrlő követ.
Ékek
A függőleges "főtengely" és hajtó kerék ékelése. Nagyon eredeti, egyedi megoldás.
Karbantartó szint
Könnyen belátható, hogy egy ilyen igénybevételnek kitett, fából készült szerkezet gyakori javítást, folyamatos karbantartást igényelt. A molnár mester ezért a famegmunkáláshoz értett. Ez a szint gyakorlatilag famegmunkáló eszközökkel volt berendezve, ahol ezernyi szerszám állt a javító mester rendelkezésére.
Vitorla-tengely
A forgó vitorlák energiáját ez a tengely közvetítette a függőleges tengely felé. Roppant érdekes az erőátvitel megoldása.
Tetőszerkezet
Szerkezeti elemek
A függőleges főtengely hajtott kereke
Erőátvitel
Mint fent - számomra roppant érdekes volt.
"Irányba"-állítás
Ez a szerkezet arra szolgált, hogy segítségével a malom felső kupoláját a vitorla-szárnyakkal együtt el lehetett forgatni, a mindenkori széliránynak leginkább megfelelő helyzetbe.
Kukucs!
Nem volt nálam teleobi, ezért csak a nagylátószögűvel kattinthattam rá a méltatlankodó és kíváncsiskodó bagolyra. Valami talán így is látható belőle!

Ennyit a szélmalomról. Remélem, nem unatkoztatok. Legyen további szép napotok!

2012. június 23., szombat

Cseh-Morva kultúrtáj - Mikulov

Csehországi villámlátogatásunk utolsó állomása Mikulov város, és a város vára. A vár tapasztalatom szerint a város szerves része, nem különül el attól. Az utcák és a vár udvara, közlekedői szerves egységet alkotnak.
A vár panorámája
A Vár - mint általában a legtöbb helyen, a város legmagasabb pontján épült fel. Hatalmas, monumentális tömbjével messziről uralja a látképet, és igen szép panorámát nyújt már messziről nézve. Közelről is egészen különleges építmény. 
Feljárat a várba
A vár parkja
Barátságtalan időjárás, szemerkélő eső
Nagyon szép részletek
Az udvarán nagyon szép virágos park található, a belső közlekedést biztosító utak mentén pedig több műalkotás látható. 
Kissé morbid...
Szép díszkút - Szentpéteri Terinek ajánlom!
Ez minden bizonnyal egy nagyon modern művész nagyon modern alkotása...
Hogy melyik szép, melyik nem, az ízlés dolga - nekem mindenesetre nem mindegyik tetszett. De természetesen az én ízlésem nem mérvadó.
Az időjárás továbbra sem kedvezett nekünk. Nem volt kifejezett nagy eső, de folyamatosan szemerkélt, az égbolt pedig vigasztalanul szürke volt. Nem kifejezetten fotósok álma ez a fajta időjárás, de mit lehet tenni: most vagyunk itt, most kell fotózni, úgy, ahogy lehet.
Díszkapu
A város főtere
A várbeli séta után a Fő-tér irányába sétáltunk. A tér nagyon szép, több különleges építmény áll itt. Ráadásul valamely kulturális rendezvény is zajlott itt. 
Cseh fúvós zenekar
Egy ideiglenesen felállított emelvényen fúvós zenekar játszott. Kellemes polkákat és dzesszes hangzású zenés darabokat hallhattunk.
Egy különleges templom homlokzata
Az előbbi templom udvara (?)
A közeli hegytető
A térről nagyon szép kilátás nyílik egy hegytetőre, rajta vallási rendeltetésű építményekkel. Nem vagyok benne teljesen biztos, de ha jól tudom, egy kápolna és kálvária is volt ott.
Nagyon egyedi díszítésű épület
Még egy pillantás a Fő-térre
Mint mindig, idő itt is kevés volt arra, hogy kedvem szerint kószáljak az utcákon, benézzek templomokba, körbejárjak műemlékeket és szabadtéri műalkotásokat. Ugyanakkor elégedett voltam, mert arra gondoltam, mindössze egyetlen nap alatt három cseh városka életébe nyertem néhány órás bepillantást, és kivételes szépségeket is láthattam.

Köszönöm Nektek, hogy képzeletben követtetek sétáimon!